Igazából felidézni sem tudom pontosan a napot, mivel egy percig nem gondoltam, hogy gond lehet…talán épp nyaraltunk, amikor a tükör előtt állva igazgattam hab testemen a fürdőruhám – na nem, mintha bármit is számított volna – , amikor a bal mellem alsó részén egy hatalmas krátert fedeztem fel. Ettől független, nyaralás után első dolgom volt, hogy kértem időpontot mammográfiára, azonban -tekintettel arra, hogy egy éve voltam vizsgálaton, ami totál negatív volt -, nem vertem az asztalt sürgősségi időpontért. Azért is voltam biztos abban, hogy minden rendben, mert a mellem fura átrendeződését betudtam annak, hogy akkor már közel 25 kg-tól sikerült megszabadulnom, biztosan emiatt változott meg külsőre. Egyébként csomót nem tudtam tapintani benne, később a műtéti leírásban is rögzítve volt: „…nem kitapintható…”. Ahogy közeledett a mammográfia időpontja, annál inkább tűnt egyre távolabbinak. Végül annyira türelmetlenné váltam, hogy a háziorvos segítségével szert tettem egy korábbi, sürgősségi időpontra. Hozzá teszem, az is szeptember 20-a volt.

Eljött a vizsgálat napja. Még ekkor sem gondoltam, hogy gond lehet. Aztán, amikor a harmadik „állásban” vizsgálták a mellem (korábban mindig csak két pozícióban készült felvétel), akkor már sejtettem, hogy baj van. Ezután ultrahangos vizsgálat következett, ahol 1.6×1.9 cm-es, szabálytalan alakú és kontúrú lágyrészárnyék volt látható. Abból, hogy szabálytalan volt, lehetett sejteni, hogy rosszindulatú az elváltozás. Azonnal core biopsiát végeztek. Ellőtte kaptam érzéstelenítőt. Sem ezt, sem magát a biopsziát nem éreztem. Közölték, 1 hét a biopszia eredménye. Autóba pattantam, de mire a következő lámpás kereszteződéshez értem, már nem láttam a könnyeimtől. Igazából visszaidézni sem tudom, hova mentem, csak arra emlékszem, hogy nem hazafelé vettem az irányt.